Nem könnyű olyankor mosolyogni, mikor legszívesebben sírnál. Nem könnyű olyankor egyedül lenni, mikor legszívesebben körül vennéd magad emberekkel. Nem könnyű szomorúnak mutatni magad, mikor legszívesebben repdesnél örömödben. Nem könnyű azt mutatni, hogy minden rendben van, mikor legszívesebben szerető karok közé fúrnád magad. Nem könnyű, de meg kell próbálni. Az élet nehéz, de nem lehetetlen. Senkinek sem könnyű. Mindenkinek vannak sebei, félelmei. Mindenkinek. Még annak az embernek is aki a legboldogabbnak tűnik. Senkinek sem tökéletes az élete. Ugyan ki is akarná, hogy tökéletes élete legyen?! Unalmas lenne, s talán nem találkozna olyan emberekkel, akiket nehéz időkben ismerne meg. Nehéz időkben, mikor senki nem áll mellette, csak egyetlen valaki, aki csak úgy véletlenül csöppent a jelentéktelen és nyomorúságos életébe.
Úgy vélem mindennek oka van. Igen, a szenvedésnek is, a magánynak is, a fájdalomnak is és minden rossznak. Hidd el, semmi sem tart örökké. És ez nem csak a jó dolgokra vonatkozik, hanem a rosszakra is. Vége lesz. Egyszer vége lesz a szenvedésnek is… :)
